Mindannyiunkat érint a kérdés és súlyos gondot okozhat, ha ez egyszerűen ránk szakad. A távfűtéssel is komoly problémák lehetnek, az állam pedig ölbe tett kézzel csak vár és vár. Sokak szerint azért, mert ez a tökéletes alkalom ahhoz, hogy ezt a szektort is államosíthassák Orbánék.
Több érintett szerint is az illetékes politikusok ölbe tett kézzel, de ugrásra készen várnak, hogy államosíthassák az egész szektort. Mind kormánypárti, mind ellenzéki városvezetők komoly aggodalmuknak adtak hangot, hogy a jelenlegi helyzetben három rossz lehetőség közül választhatnak.
- Óriásit emelkedett a gáz ára az idén, ez súlyos zavarokat okoz a távfűtési szektorban is.
- Sok város távhőszolgáltatója november közepén azzal szembesült, hogy többet kellene fizetnie a gázért, mint amennyiért leszerződött rá tavasszal.
- Közben a háztartásokat csak a rezsicsökkentett hatósági áron láthatják el.
- A gázkereskedők szerint a távhősök egy része az áramtermelőkkel összejátszva nyerészkedik rajtuk, ez is indokolja, hogy visszamenőleg is emeljék az áraikat.
- A vitákat nem lehet bíróság elé vinni, mert mire ítélet születne, rég vége lenne a fűtési szezonnak.
- A kormány egyelőre távolról figyeli az önkormányzatok és a gázkereskedők küzdelmét. Néhány érintett szerint csak arra várnak a politikusok, hogy államosíthassák az egész szektort.
Legalább egy tucat magyarországi nagyváros távhőcége kapott figyelmeztetést az utóbbi hetekben a gázkereskedőjétől: vagy írják alá az október 1. óta érvényes szerződéseik módosítását, és fizessenek többet a gázért, vagy mondják fel a szerződésüket. Fideszes és ellenzéki vezetésű városokban is nagyon komoly aggodalom lett úrrá a polgármestereken, mert úgy érezték, három rossz lehetőség áll előttük:
- valahonnan rengeteg pénzt kell nagyon gyorsan szerezniük földgázra, egy olyan év végén, amikor az állam a járványra hivatkozva elvette a bevételeik jelentős részét;
- vagy belemennek egy háborúba a gázkereskedőjükkel, azt kockáztatva, hogy december végén vagy január elején lesznek napok, amikor nem tudják fűteni a lakótelepeiket;
- vagy elengedik a távhőcégüket, és egy gyors államosítás után az MVM működteti őket tovább, ahogy az történt iskoláikkal, kórházaikkal és számos egyéb jószágukkal.
Az aktuális probléma a megyei jogú városok közül is többeket érint, egészen nagyokat is, de kisebb települések is érintettek, összesen több mint egy tucatról tudunk. Mivel az alkudozás még tart, egyik érdekelt sem kívánt nyíltan beszélni a helyzetéről, ezért nem soroljuk fel az összeset, de a helyzet komolyságát mutatja, hogy a négy legnagyobb Budapest, Szeged, Győr és Székesfehérvár. A gázkereskedők közül háromról tudunk, amelyek az elmúlt három hétben szerződésmódosítással keresték meg a távhőcégeket, közülük a legtöbb településsel az E2 Hungary áll kapcsolatban, ami a Magyar Telekom és a MET Holding közös vállalkozása.
Rezsicsökkentés és szabad piac egyben
A rezsicsökkentésnek nevezett kormánypolitika miatt a távhőcégek a háztartásoknak államilag szabályozott, fix áron nyújthatnak csak szolgáltatást. A fűtéshez szükséges gázt viszont piaci áron szerzik be. Ha a piaci ár drágább, mint a rezsicsökkentett, akkor a különbséget az állam elvben kipótolja.
A pótlás úgy történik, hogy az energiahivatal kijelöl egy tavaszi napot, megnézi, akkor mennyibe kerül a gáz, és azt mondja, ez a referencia. Ha a rezsicsökkentett ár annál alacsonyabb, akkor a kettő közti különbséget a távhőcégek megkapják a hivataltól (a rendszer ennél valójában bonyolultabb, de ez a lényege).
Emiatt a távhőcégek jellemzően a referencianap idején előre megveszik a következő évre való gázt – a gázév fordulója október 1-jén van, tehát már tavasszal leszerződnek az előttük álló ősztől a következő őszig szükséges mennyiségre. (Elvben hazardírozhatnak is, arra számítva, hogy a hivatal által kijelölt referencianapnál lesz még olcsóbb a gáz, és akkor kereshetnek is az állami támogatáson, de ez akkora kockázat, amit általában nem vállal fel egy önkormányzati cég.)
Csakhogy nem lehet pontosan tudni, hogy mennyi gázra lesz szükség télen, ezért általában olyan szerződést kötnek a távhősök és a gázkereskedők, amelyben van egy plusz/mínusz 20 százalék körüli mozgástér, amit az elmúlt néhány év átlagos fogyasztásához képest számolnak ki. Ez azt jelenti, hogy a távhőcég vételezhet ennyivel többet, vagy kicsit kevesebbet is a leszerződött mennyiséghez képest, az ár ettől nem változik. Ez azért fontos garancia, mert ha egyetlen fokot változik az átlaghőmérséklet a fűtési szezonban, az 7-8 százalékkal emelheti vagy csökkentheti a szükséges gázmennyiséget.
Ekkor jön a képbe a kereskedők dilemmája. Általában nagyot nem akarnak kockáztatni, és amikor a távhőcéggel leszerződnek a következő évre, olyankor ők is előre megveszik a szükséges gázmennyiséget, hogy ne legyenek kitéve egy esetleges áremelkedésnek. Ezt nevezik a szakmában lefedezésnek.
A gázkereskedők jellemzően a távhősök által rendelt gáz 100 százalékát veszik meg előre, mert ha melegebb tél lesz, és a távhősök végül csak 80 százalékot használnak, akkor a gáz egy része rajtuk marad. Így viszont egy hidegebb tél esetén, ha a távhőcég mondjuk 120 százalékot hív le, akkor övék az árváltozásból fakadó kockázat.
A rendszer eddig viszonylag megbízhatóan működött, mert a gáz árában nem voltak óriási kilengések. Ráadásul voltak évek, amikor a hatósági, tehát rezsicsökkentett lakossági gázár magasabb volt, mint a piaci. Azaz eddig az állami kompenzáció és a kereskedői kockázat is kezelhető volt.
Egészen mostanáig, amikor a gáz ára elképesztő ütemben növekedett, és a tavaszi, a hivatal által meghatározott referencianaphoz képest is jó 200%-kal emelkedett már. Ami akkor még 30 euró volt, az most 90 euró körül van.
Ki nyelje be a veszteséget?
Több gázkereskedő is közölte novemberben a távhőszolgáltató partnerével, hogy módosítják a már megkötött és október 1. óta élő szerződésüket. Azt akarják általában elérni, hogy csak a szerződésben lekötött mennyiség 100 százalékát szállítsák az előre kialkudott tavaszi áron, de az azon túli mennyiséget a mostani piaci árnak megfelelő összegért adják majd.
Ez a távhősök és az önkormányzatok szerint elképesztő átverés, hiszen egyszer már megállapodtak, és nekik semmi közük ahhoz, hogy a kereskedők nem 120 százalékra, hanem csak kisebb arányban fedezték le magukat. Ráadásul lehetetlen helyzetbe kerülnek, mert az állam csak a tavaszi árnak megfelelő kompenzációt nyújtja nekik. A fogyasztók felé árat nem emelhetnek, illetve az önkormányzat által meghatározott költségvetésük adott. Egyszerűen nincs miből fizetniük, még ha akarnának se.
Viszont azt se tehetik meg, hogy a szerződésmódosítási igényt csak úgy elutasítják. Ha ezt megteszik, akkor a kereskedőktől kapott levelek alapján egyes távhőcégek már december közepére vagy január elejére gáz nélkül maradhatnak, azaz nem tudnak fűteni, mert a kereskedőjük a módosítás elutasítását a szerződés felbontásaként értelmezheti.
Sok város távhőcége szerint a szerződés módosítása nem jogszerű, de mire ezt egy bírósággal kimondatnák, addigra sok tél telik el, a fűtési szezon pedig most van. Az általunk megkérdezett kereskedők szerint teljesen jogszerű az igényük, következik a szerződésükből és a melléjük rendelt feltételekből.
Ha a távhősök átszerződnének más céghez, akkor csak a jelenlegi piaci árért tudnák megvenni az összes gázt. Vagyis sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek, mintha elfogadják a szerződésmódosítást.
A kereskedők azt állítják, hogy ők nem kiszúrni akarnak a távhősökkel, pláne nem nyerészkedni rajtuk, hanem olyan mértékű árrobbanás van, amit a polgári törvénykönyv is elismer havária helyzetnek. Azt állítják, ha akkora veszteség éri őket, amekkora kinéz, akkor lehet, hogy a tél második felére már egyáltalán nem tudnak gázt adni, mert csődbe mennek. És akkor egész biztos, hogy a távhősök csak a piaci árért vehetnek majd gázt, nemcsak a lekötött mennyiség 100 százaléka feletti részt.
A különböző kereskedők egyébként különböző feltételekkel fordultak a távhősök felé. Vannak távhőcégek, amelyek csak az áremelkedésről kaptak értesítést, és vannak kereskedők, akik a partnerüknek ösztönzőt is ajánlottak, vagyis ha 100 százaléknál kevesebbet fogyasztanak, akkor kompenzációt is kaphatnak.
Információink szerint azonban közös az összes szerződésmódosítási értesítésben, hogy mindegyik havi elszámolásra állna át az évesről. Ez azt jelenti, hogy a 100 százaléktól való eltérést már nem évente számolnák el, hanem havonta, így a túlfogyasztásokat azonnal ki kellene fizetni, már októberre visszamenőleg is. Ennek különleges jelentősége van a gázmotorok miatt.
Patthelyzet
Egyelőre úgy tűnik, a távhősök állami segítség nélkül nem tudják kifizetni azt a 100 százalék feletti részt se, aminek az árát megemelnék a kereskedők, viszont a kereskedők nem viselik el a veszteséget, amit az időszakos túlfogyasztás miatt finanszírozniuk kell.
A távhősök szerint lehetetlen helyzet, hogy rájuk kényszerítenek egy magasabb árat, miközben a bevételeiket nem növelhetik a törvény szerint, de a szolgáltatással sem állhatnak le. A kereskedők szerint pedig az a lehetetlen helyzet, hogy ők finanszírozzák a brutális drágulást, főleg olyan esetekben, amikor a gázmotoros áramtermelők remekül keresnek a kárukon.
Amitől viszont mindkét oldal tart: hogy az állam úgy lép közbe, hogy mindkét oldalt kipöccinti az üzletből, és ellátásbiztonságra hivatkozva állami céghez kerülnek a távhőcégek és az őket ellátó gázüzlet is.
Vannak spekulációk, amelyek szerint a mostani lehetetlen helyzetet éppen emiatt nézi ölbe tett kézzel az állam. Erre utalhat, hogy idén nyár óta az energiahivatal ellátási zavar esetén nem a gázév végig, hanem csak hét napra jelölhet ki gázszállítót a távhőcégeknek, ha nem sikerül a piacról vásárolniuk. A hét nap után már a távhőcég működtetésére jelölnek ki valakit.
Ez a valaki reálisan csak az MVM lehet, amelynek van szolgáltatási tapasztalata és gáza is, tehát mind a távhősök, mind a kereskedők szerepét képes átvenni, és rá lehet venni, hogy benyelje azt a veszteséget, ami a piaci beszerzés és a hatósági áras szolgáltatás ára között keletkezett.
Ez üzleti szempontból nem lenne jó az állami cégnek, de az MVM-et jelenleg nem üzleti vállalkozásként használja a kormány, hanem vele finanszíroztatja a rezsicsökkentést.
Hogy az energiaárak emelkedését meddig lehet elrejteni a háztartások elől, az persze kérdéses, hiszen előbb-utóbb valakinek az MVM veszteségeit is finanszíroznia kell majd. Úgyhogy ha a távhőszektor államosítása lenne a megoldás, akkor is csak elodázni lehet azt a problémát, hogy a rezsicsökkentett és a piaci energiaárak között ennyire nagy lett a különbség. További részletek a 444.hu cikkében olvashatók.
